A kéz és a csukló sérülései

Az orsócsont disztális végének törései

A felső végtag egyik leggyakoribb törése, amely az „orsócsont” (radius) folytonosságának megszakadását jelenti a csuklóízület közelében. A sérülés súlyossága a stabil, elmozdulás nélküli törésektől egészen az összetett, szilánkos és ízületet érintő törésekig terjedhet.

Az orsócsont disztális végének törései — anatómiai illusztráció

Okok

  • Akut sérülések: kinyújtott kézre esés, közlekedési balesetek
  • Kockázati tényezők: előrehaladott életkor, női nem, D-vitamin-hiány, csontritkulás

Tünetek

  • Erős fájdalom a csukló tájékán
  • Duzzanat (ödéma) és helyi bevérzések (kékre színeződés)
  • A csukló deformitása
  • A csukló mozgásának korlátozottsága vagy lehetetlensége
  • A megfogóerő csökkenése
  • Zsibbadás vagy bizsergés idegösszenyomódás esetén

Diagnózis

  • Röntgenvizsgálat: az alapvető vizsgálat; lehetővé teszi az elmozdulás, a szögeltérés, az orsócsont megrövidülésének és az ízületi érintettség megítélését
  • CT: hasznos az ízületet érintő törések esetén és a sebészi kezelés megtervezéséhez

Kezelési lehetőségek

A kezelés a törés típusától, az elmozdulás mértékétől, annak stabilitásától, a beteg életkorától és funkcionális igényeitől függ.

  • Konzervatív: az első választás a stabil vagy minimálisan elmozdult törések esetén. Szükség esetén ortopédiai helyretételből (repozícióból) áll, amelyet 4–6 hétig tartó gipszben vagy ortézisben történő rögzítés és fájdalomcsillapítók adása követ. A sérülést követő 1., 2. és 3. héten, valamint a rögzítés eltávolítása előtt röntgenfelvételek készülnek a csontdarabok helyzetének ellenőrzésére. A teljes felépüléshez gyógytornakezelésekre lehet szükség.
  • Sebészi: instabil, elmozdult, ízületet érintő törések esetén, illetve akkor javasolt, ha a helyretétel nem tartható meg. A következőkből állhat: lemezzel és csavarokkal végzett csontösszeillesztés (oszteoszintézis), perkután tűzés, külső rögzítővel történő rögzítés, vagy ezen technikák kombinációja. A beavatkozást általában helyi-regionális érzéstelenítésben (a kar elaltatásával) végzik. A műtét után körülbelül 2 hétig védő ortézist kell viselni, ezt követően a beteg megkezdheti a rehabilitációt. A lemezt körülbelül egy év múlva eltávolítják (vagy a helyén hagyják), a tűket pedig 4–6 hét után.
  • Lehetséges szövődmények: rossz helyzetben történő gyógyulás vagy nem gyógyulás, a csukló és az ujjak merevsége, kéztőalagút-szindróma, az inak másodlagos szakadása, komplex regionális fájdalom szindróma (algodystrophia), poszttraumás artrózis, instabilitás.
  • Kórjóslat: a törések többsége kedvezően gyógyul, ha megfelelően kezelik. A funkcionális felépülés általában 3–6 hónapot vesz igénybe, az erő és a mozgékonyság teljes visszanyerése azonban összetett vagy ízületet érintő törések esetén akár 12 hónapot is igénybe vehet. A rehabilitációs gyakorlatok és a beteg együttműködése alapvető szerepet játszanak az optimális eredmény elérésében.

Utolsó frissítés: 2026. június 27.

← Vissza az elváltozásokhoz